Budapest, te "csodás"!

Vasárnap dél körül a körúton. A EP-választások napján. A turistaszezonban. Az egyik legforgalmasabb helyen. Kapualj, vizelettel, hányással, emberi ürülékkel és szétdobált újságokkal.

Budapest tényleg fejlődik. Utcaseprőt egyébként már évek óta nem látok a környéken, csak közmunkásokat, akik hatékonyságáról most nem érdemes szólni. Egy világvárosban, egy fővárosban, főleg ha fiatal bulizós turistákat csábít magához, olyan utcatakarító hálózattal kellene rendelkeznie, amilyennel a tőlünk nyugatabbra lévőknek. Szégyen ez, és előbb-utóbb visszaüt!

Ez Budapest egyik legszebb, legromantikusabb helye. Ha nem Magyarországon lennénk, a Vajdahunyad-vára körüli tó a város legrendezettebb, legmegbecsültebb helye lenne, ami büszkeséggel tölthetne el minden itt lakót. Nem csak a turisták lennének rá kíváncsiak, de a budapestiek is itt űzhetnék el a mindennapos stresszt. A tó, a benne élő kacsák, és az az egy szürke gém a sirály haverjával olyan megnyugtató és idilli látványt nyújt, hogy tényleg órákig lehetne csak bambulni és ücsörögni a tó partján, a semmire gondolva.

A baj az, hogy ez a hely egyáltalán nincs megbecsülve. Poros és hibás út, töredezett és foghíjas lépcsők, kiszáradt és kiégett fű, kosz, piszok. A tó körül nagyon kevés a szemetes, annál több a szemét. Sajnos a tóban is. Műanyag flakonok, zacskók, üvegek és fémdobozok úsznak a vízben, körben a romantikus vár körül. Egy helyen különösen rémisztő a helyzet, ott, ahol összegyűlik a víz sodrása miatt minden. Iszonyatos a bűz, elkeserítő a látvány.

Tényleg nem értem, legalább hetente egyszer miért nem lehet kitisztítani a tavat, főleg a veszélyeztetettebb helyeken. Van a tó partján elég olyan intézmény, ami szépen megszedi magát a szezonban, besegíthetnének. Az ő érdekük is, hogy a tó tényleg szép legyen, és a turisták ne vegyenek észre kínos dolgokat.

Hát érdemes és szabad ezt elrontani? Miért nem lehet ilyen az egész tó?

De hogy írjak pozitív dolgot is: óriási ötlet a tó mellett felállított két, kacsaeledelt adagoló automata!

Sokáig vártam, hogy legyen-e blogbejegyzés erről az épületről, ami a VI. kerületi Jókai utca és Zichy Jenő utca sarkán található. De mivel úgy tűnik, már nem festik fehérre az egyébként szépen felújított ház második emeleti ablakainak keretét, bekerült a szomorú sorba. Tényleg nem értem, hogy emberek miért nem törődnek azzal, hogy megőrizzék az adott épület összképét és szépségét, amelyben laknak. És ezzel a város szépségét is. És azt sem értem, miért nem lehet rendeletbe foglalni, és kötelezővé tenni, hogy igenis, egy lakásfelújítás vagy átalakítás során oda kell figyelni arra, hogy a homlokzat egységes legyen. Ez vonatkozzon az ablakok formájára, a keretek színére de még a lakások, erkélyek körüli fal színére is, mert az sem ritka, hogy valaki csak a saját ablakai körül és az erkélyénél festi teljesen más színűre a falat, érthetetlen módon. Van a városnak főépítésze, a kerületeknek építészei és építészeti irodái, tényleg nem lehet erre odafigyelni központilag, ha már egyesek szépérzékét nem bántja?! Külföldön szigorúan szabályozzák a házak külső homlokzatának arculatát, még a zsaluk formáját, a rolók színét is kötelezően előírják, ezzel vigyázva az épület szépségét és arculatát.

Ha az ablakkereteket végül mégis lefestik fehérre, jelezni fogom és megkövetek a lakás tulajdonosait. De a bejegyzés marad, mert sajnos elég általánossá vált ez a probléma.

A Kodály körönd egyik háza csodálatos. Persze a többi is, de ez különösen. Sajnos azonban ez a csoda csak közelebbről látszik. A ház fala ugyanis olyan különleges festéssel van díszítve, amilyennel itthon nagyon-nagyon ritkán lehet találkozni. Nem tudom, a kis teret körbeölelő másik három épület eredetileg milyen volt. Létezik, hogy csak ezt az egy épületet díszítették fel ennyire különleges módon? Próbáltam utána járni, nem sikerült. Az viszont elszomorító, hogy ez a csodálatos ház láthatóan pusztul, a külső homlokzatának szépsége lassan eltűnik. Más országokban egy ilyen házzal találkozva felsikkantunk a gyönyörtől, itthon meg hagyjuk, és nem teszünk érte semmit. Nem érdemli meg. És nem érdemeljük meg mi sem, akik itt élünk, hogy ez a szépség eltűnjön és semmivé váljon. Nem érdemli meg a csodálatos Andrássy út sem, hogy ettől a kis ékszerétől megfosszuk. Mikor jutunk már el oda, hogy megőrizzük és védjük a különlegességeinket? Ráadásul egy műemlékről van szó!

A kacsákat kilakoltatták ugyan a Városligeti tóból, de ezzel azért nincs letudva a víz rendbetétele. Mondjuk legalább hetente egyszer nem ártana leszedni, leszűrni róla azt a büdös és ronda trutyit, ami összegyűlik a felszínén. És egyébként pedig kizárt, hogy ezért a kacsák lennének a felelősek.Az a baj ebben az országban, hogy arra nincsen csak apparátus, kapacitás, ember és pénz, hogy a meglévő értékeinket védjük, tisztán tartsuk. A Városliget nem csak látványossá lehetne, de a városi ember számára egy nyugodt és szép pihenőhely is. De nem az. Inkább koszfészek és hajléktalan tanya. Az előbbi ellen azért lehetne tenni! Megérné!

Én eltörném a kezét annak, akit rajta kapnék egy-egy műemlék, köztéri szobor vagy kút, de akár egy egyszerű házfal firkálásán is. Milyen ember lehet az, aki veszi a fáradtságot arra, hogy felkapaszkodjon egy szökőkútra és összebarmolja annak szobrait?! De ha már megtörtént, nem ártana, ha az Erzsébet térnél elhelyezkedő V. kerületi önkormányzat munkatársai esetleg felfigyelnének erre a csúnyaságra és tennének ellene.

Úgy tűnik, az V. kerületben nagy a bizonytalanság. Nem tudták talán, hogyan kell írni a Báthory/i-t, így inkább minden verzióban megcsináltatták az utca táblát? Mindenesetre több, mint vicces, hogy a Vadász utca egyik sarkán y-nal, a másikon i-vel látható az utca névadójának neve.

Budapest egyik legcukibb utcája visz fel Gül baba sírjához. Más országokban egy ilyen utca (ami talán Budapest egyik legrégibb utcája is, legalábbis az utcakövek ez sugallják) a turisták fő célpontja. Nálunk persze nem. Pedig az egzotikus, középkort idéző, macskaköves, meredek terület megérdemelné a figyelmet. És a védelmet.

De igazából nem is az utcácska állapota az elkeserítő, hanem a szent hely, ahova felvezet. A tetején van ugyanis Gül baba türbéje. Magyarország, és ezen belül Budapest olyan kivételes helyzetben van Európában, amit szintén a turizmus hasznára lehetne fordítani. Nálunk vannak ugyanis szinte csak oszmán műemlékek (kivétel Spanyolország és a Balkán országai, bár ez utóbbiakban a jugoszláv háború alatt szinte mindent elpusztítottak!), ráadásul ilyen jó állapotba. Ennek ellenére Gül baba türbéje siralmas képet mutat. Elhanyagolt, lerobbant, szemetes...

Koszos, büdös, szemetes, húgy- és hányás foltok fél méterenként, kutyaszar... pedig nem volt mindig ilyen.

Nem is annyira régen - úgy másfél évvel ezelőttig - még minden nap locsolták, mosták a járdákat a téli napok kivételével. Rá is fért a környékre, tele van kocsmával, szórakozóhellyel minden utca, tehát nem csak a kutyák csinálják a foltokat.

A szemét meg termelődik, és bár hétvégenként jönnek a közmunkások sárga mellényben, csoportosan, seprűkkel, kukákkal, nagyon nem szednek fel és össze semmit. Csak cigiznek, beszélgetnek és vonulnak. Hivatásos utcaseprőt pedig szerintem hónapok óta nem láttam a környéken, de ez látszik is az utcák állapotán. Van olyan szemétdarab, amit már jóismerősként köszöntök hetek óta.

Érti valaki, hogy mi abban a pláne, ha a BKV nyitva tartó és üzemelő jegypénztárai mellett, illetve némely helyeken eléjük helyezve, randa bodétákolmányokból is árulnak jegyet? Legutóbb pont az egyik kisföldalatti megállóban szörnyedtem el egy nagyon oda nem illő, csúnya "pénztár" miatt. Annyira balkánivá teszi a környéket egy-egy ilyen förmedvény...

Az V. kerület legforgalmasabb részén, az Astoriánál található az úgynevezett Unger-ház, Budapest talán legszebb, romantikus stílusú épülete. Ybl Miklós, a tervező, de valószínűleg Unger Henrik, az építtető is forognának a sírjukban dühödten, ha tudnák, mi lett ebből a csodálatos házból. Egy romhalmaz. Ilyen ronda állapotban nem  egy átlagos lakóépület sincs a környéken, nem hogy egy műemlék. Pedig ez a ház lehetne a kerület és Budapest egyik gyöngyszeme, látványossága. A csodálatos kőfaragások és díszítések, a griffes erkélyek és az árkádos udvar mellett külön ki kell emelni, hogy itt még megmaradt a régi fakockás kapu-átjáró burkolat is, ami nagy ritkaság!!! Az 1852-ben épült ház 1956-ban kapott emléktáblát, amin jelzik műemlék voltát. De nem csak ez a márványlap van méltatlanul elhanyagolt állapotban, hanem az egész épület. Kívül-belül romos, rohad, koszos és pusztul. Szégyen ez az V. kerületre nézve, bár nem ez az egyetlen szégyene!

Egyáltalán nem volt rossz ötlet anno, amikor ezt a trafóházat (vagy mit) beöltöztették ebbe a szép köntösbe. Az viszont már gáz, hogy hagyták ilyen rondává és igénytelenné válni. Az egyik kép hiányzik, évek óta képtelenek voltak pótolni, illetve tisztítani a jobb napokat látott oszlopszerű házikót. Sem az önkormányzat, sem a teret birtokló intézmények és üzletek nem vették a fáradságot arra, hogy valamilyen módon régi fényébe újjáállítsák ezt az egyébként turistacsalogató, és várostörténeti szempontból is érdekes látványosságot? Szégyen ez rájuk nézve! Igénytelenné válik ettől a város, a kerület és a tér. Balkánivá.

A valaha csillogó, gazdagságot és bőséget sugárzó Párizsi udvar már a múlté. Jelenleg egy teljesen elhagyatott, lepusztult, szomorú műemlékké vált. Semmi nincs benne, csak a kiürített boltok emlékeztetnek arra, hogy ez a hely valaha jobb napokat látott. És bár még mindig benne van minden Budapest útikönyvben, az idelátogató turisták valószínűleg nagyot csalódnak a látványban. Látszik, milyen gyönyörű volt egykor, és még mindig csodálatos a mesteri megmunkálása a mennyezetnek, a portáloknak, de sajnos szomorú gyönyörűség ez. Már csak azért is, mert ez a századfordulóról egyetlenként megmaradt passzázs. Érthetetlen, hogyan hagyhattak egy ilyen csodálatos műemléklet idáig jutni! Nem tudom, mi az oka annak, hogy így kiürült, de félek - többek között az is - hogy iszonyatosan magasak voltak az üzletek bérleti árai. Én pedig nehezen értem meg, miért jobb az, ha a magas árak miatt üressé, lakatlanná válnak boltok, helyiségek, mintha a bérleti díjat csökkentik, és ki tudják adni a helyiségeket. Nem vagyok egy gazdasági szakértő, de még én is ki tudom számolni, melyik esetben lesz több bevétele a városnak, a kerületnek. (És ez nem csak a Párizsi udvar boltjaira vonatkozik, de Budapest összes üresen álló üzlethelyiségére!) Ám ha ennek a pusztulásnak más oka van, az még nagyobb szégyen! Hallottam azt is, az önkormányzat el akarja adni az egész épületet a passzázzsal. Már régóta. Lehet, ezért ürítették ki. De ez sem normális dolog. Pusztul benne minden.

Ilyen volt a Párizsi udvar a két századfordulón:

Van nekünk egy Zsidó-negyedünk. Így hívják az Andrássy út - Teréz krt. - Rákóczi út - Károly krt - Bajcsy-Zsilinszky út által határolt területet. Ez a világörökség része. Aki veszi magának a fáradtságot és sétál egyet ebben a negyedben, az biztos, hogy egy időutazáson érezheti magát. Egyszerre szép és szomorú, meghitt és fennkölt, régi és modern. Nem véletlenül látni itt mindig turistákat bóklászni utikönyvekkel, meg-megállva házak előtt, kattogtatva a fényképezőgépeket. Büszke vagyok, de mégis közben rettenetesen szégyellem magam. Mert Budapestnek ez a csodálatos, hangulatos, történelmi része annyira el van hanyagolva, hogy az már fáj. Nem mondom, van varázsa a lepusztult házaknak, az omladozó falaknak, de csak egy határig. A koszra, szemétre, a graffitikre, az odanemfigyelésre viszont nincs mentség. A környéken semmi nincs, ami megmutatná az egykor itt élők nyüzsgő életét, a szegénységet és a gazdagságot, a zsidó identitást és vallást. Nincs múzeum, nincs emlékház, nincs ajándékbolt, zsidó kulturális központ... Pontosabban egy múzeumot találtunk, amiről azt sem tudtam eddig, hogy létezik. Ez az Elektrotechnikai Múzeum a Kazinczy utcában. Úgy tűnik, a bédekkerek megemlítik, mert vagy három turistacsoportot láttunk, akik be akartak menni, sikertelenül. Zárva volt.

A Zsidó-negyedben található Gozsdu-udvar külön bekezdést érdemel. Nem igazán tudtam eldönteni, a szépen felújított épületegyüttesben még folyik a munka, félbehagyták, vagy már elkészült, csak még nincs benne élet. Mindenesetre olyan halott, hogy az már fáj. Pedig van benne fantázia, vannak üzletek és vendéglátóhelyiségek, nyitottak, kiadók, zártak egyaránt. Lehetne itt élet, kulturális központ, kedvelt találkozóhely.

Nem a Deák tér az első olyan hely, ahol azt látni, valakik szépen kiszedték vagy levágták a téren elhelyezett virágokat. A Margitszigeten múltkor tövestül-györkerestül lopták el a dísznövényeket. Itt pedig valaki csokrot szedett a tulipánokból. Tényleg nem értem, külföldön vajon miért nem látni ilyet?

Igaz, Húsvét vasárnapján fényképeztem a Liszt Ferenc téren, de sajnos nem csak ünnepnap van errefelé ilyen szemét sokszor. Az rendben van, hogy a szemeteskocsihoz alkalmazkodni kell, az meg nem jár minden nap, de azért szerintem az itt lévő vendéglátóhelyek érdeke is, hogy tiszta és rendezett képet mutasson a környék. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha úgy gondolom, volna miből közösen finanszírozni a tértakarítást, mondjuk reggel és délután folyamatosan. Az valahogy olyan európai lenne. Miknden tekintetben.

Jókai utca, az Operaház próbaterme. Egy ilyen hely nem ilyen külsőt és környezetet érdemel. Állandóan körül van pisilve vagy hányva, tele van firkálva.

Az Október 6. utca is lehetne egy hangulatos és kiülős része Budapestnek. Ráadásul egyenesen a Bazilikához vezeti a turistákat és a helyi bolyongókat, ami egy plusz értéke lehetne. Kár, hogy itt is több van a kocsiból, mint helyből, a járdák keskenyek. Az autók nagy része fél kerékkel a járdán áll. Az a kevés étterem, kávézó, amelyik kitett asztalokat és székeket az utcára, nem elég első fecskének. Inkább szomorú lesz ettől a környék, főleg, hogy itt is látni a túl magas üzletbérletek hatását. Sokkal több a bezárt, bolt, összefirkált, teleragasztott, elhanyagolt portál, mint a működő vállalkozás.

Ez az úgynevezett Fischer-ház, a Bécsi utcában. (A Petőfi Sándor utca folytatása). Ez az épület volt Buidapest első modern nagyáruháza, és tavaly volt 100 éves. Ám ünneplés helyett ítéletet kapott. Az V. kerület kibulizta a védettség eltörlését és le akarják bontani. Azért, hogy ide egy új áruház épüljön. Hogy kinek, az látszik a ház köré felhúzott óriásplakáton. Talán nem lebontani, hanem felújítani kellene a város egyik legszebb, igaz elhanyagolt és lerobbant épületét.

Hát, erre csak azt tudom mondani: röhej. Pedig nincs kutyám!

Az Andrássy út. Elegáns, szép, kedves. Sőt, csillogó, hiszen ide költöztek a megfizethetetlen árak boltjai. Kár, hogy ezt lerontja a már hosszú idő óta bezárt üzletek, az elhagyatott és lepusztult házak, az összefirkált kapualjak látványa. Én elhiszem, hogy az önkormányzat (vagy a kerületi vagy a fővárosi) meg akar gazdagodni a bérleti díjakból, de nem kellene azon elgondolkodni, hogy inkább legyen olcsóbb annak az boltnak a bérlete, de legalább legyen kiadva? Nincs rondább és szomorúbb látvány a tömegesen bezárt üzleteknél!

Hold utca - Báthory utca - Szemere utca

Ehhez hasonló terecske van Prágában is, a Zsidó-negyed közepén. Csak ott nem parkolónak használják, hanem pihenő parkocskának. Ez a hely is gyönyörű lehetne, ha az autók helyett zöld tér, kiülős cukrászdák, kávézók, éttermek népesítenék be a helyet. Zöld fű, középen kisebb park padokkal. Arról nem is beszélve, a Batthyány-örökmécses is méltóbb helyen állhatna, ha ezt a területet rendeznék.

Kammermayer Károly tér

Párizs tele van ilyen helyekkel. Ha külföldön járunk, sikítunk a gyönyörüségtől, ha rálelünk egy ilyen hangulatos terecskére, ami hangulatos és régi házak között húzódik meg. Csak külföldön valamiért ezt úgy csinálják, hogy hagynak helyet és teret a szépségnek, a hangulatnak. Itt is az zavar be, mint máshol. A tér igazából parkoló, elnyomva annak minden szépségét és báját.

Madách tér

Leszámítva a most ott folyó építkezést, azért a Madách tér is többet érdemelne annál, hogy csak parkolóként hasznosítsák! Mondjuk arra kíváncsi lennék, miért nem gondolt arra senki, hogy az útépítéssel egyidőben földalatti parkolót alakítsanak ki a környéken. Jó nagyot. És korlátozzák a felszíni parkolást!

Anker-köz

Bár ez nem tér, de lehetne az is. Az Anker-köz a belváros egyik legérdekesebb, legígéretesebb helye. Ha én városépítő lennék, ide könyvesboltokat telepítenék, padokat, hangulatos, zölddel beültetett, kulturális területet hoznék itt létre. Egy olyan helyet, ahol tavasszal és nyaranta kisebb előadások is lehetnének, felolvasó estek, irodalmi beszélgetések. A könyvesboltok mellett kisebb kamaraszínpadokat, igényes kézműves boltokat csalogatnék ide. Megszüntetném a járdát és az úttestet, autó már régóta nem hajthat itt be úgysem, és mégis kibírta a város.

Erzsébet tér. Borzasztóan koszos, elhanyagolt. Pedig nem így indult! Csak ha valamiből olyan központot csinálnak, ahol fiatalok ezrei tartózkodnak napközben és este, akkor azt a helyet takarítani kell, arra a helyre vigyázni kell, jobban oda kell figyelni rá. Az a rengeteg szemét, ami a teret szinte betakarja, nem egy nap és nem is kettő hozadéka. Ha ezt a helyet rendben tartanák, ha lennének emberek, akik nap mint nap látványosan takarítanak, ha több lenne a szemetes és azt ürítenék is, az idejáró fiatalok is biztos nagyobb rendet tartanának maguk körül.

Jókai tér, VI. kerület. Ez a tér Budapest szégyene. Szemben a turisták ezreit vonzó Liszt Ferenc tér, körülötte a csillogó Andrássy út, és a színházak sokasága. És itt van ez a nyomorult valami, ami sem térnek, sem parknak nem mondható, sokkal inkább egy koszfészeknek és hajléktalan tanyának. A bosszantó az, voltak tervek arra, hogy rendbetegyék, de ezt folyamatosan megakadályozta az évekkel ezelőtti kerületi ellenzék és zöld szervezetek. A beteg és allergiát okozó nyárfákat jobban védték, mint a lakókat és a környezetet. Lehetett volna alatta mélygarázs, ami a környéket és a környező kis utcákat is mentesítette volna a forgalomtól és a parkoló autók tömegétől. De nem lett. Hát, most így néz ki a Jókai tér.

 Ez itt a Budai Vár. Az a hely, ahova biztos, hogy minden hazánkba látogató turista elsétál. A kirakatban szép és romantikus, ám sajnos be lehet látni a díszletek mögé is. Az pedig nem csak lehangoló, hanem szégyellni való. A sikló melletti kis sétaút, ami a köztársasági elnök palotája alatt visz le az Alagútig, az Budapest szégyene. Szeméthegyek mindenfelé, összefirkált falak, széteső lépcsők és összetört burkolatok.

Tavaly már végigjártuk egyszer ezt az utat, akkkor a helyzet még borzalmasabb volt!